Valami miatt a Lost Boys, azaz az Elveszett fiúk kimaradt a gyermekkoromból, senki sem tudja megmagyarázni, hogy miért csak most találkoztam vele, azaz Velük.
Baromira örültem a találkozásnak, mert a nem létező tököm tele volt a sok vámpír giccsel, amit az Alkonyat óta le akarnak nyomni a torkunkon. (Vagy lehet, hogy csak én nem emésztem meg ezt a tömény valamit?)
Bárhogy is a Lost Boystól megkaptam mindazt, ami gyermekkoromban a vámpírizmust magába foglalta.
Lássuk, hogy mit is foglalt magában ez kissé kalandfilmmel keresztezett horror.
Joel Schumacher rendezte filmnél, már az első tíz perc után megfogalmazódik, hogy áhá, szóval annak idején ez volt a tini horror.
Ez biza'!
A történet tekintve eléggé egyszerű és nem túl komplikált, mégis minden egyes perce izgalmas, fenntartja az érdeklődést, és a néző egy pillanatra sem gondol arra, hogy mit főzzön este, vagy éppen a macska alomtálcája ki van-e cserélve.
A történt azzal startol, hogy egy tengerparti kisvárosban, valami nagyon frankó. Egy motorosbanda (jaj, azok a nyolcvanas évek, azok a dús hajak és azok a férfiak) tagjait egy pillanat alatt elhajtják a vidámparkból, viszont fel lehet fedezni abban a huncut mosolyban, hogy ennek még lesz folytatása.
Volt is... hiszen a bizonyos biztonsági őrrel soha többé nem találkozunk és az is ámulatba ejti a nézőt, hogy vajon mi ragadhatta el, és mi olyan erős, hogy a kocsi ajtaját, csak úgy lekapja. (Persze, mi már tudjuk, hogy mi azaz ki.)
A felvezetés után, megismerjük a főszereplőket, a frissen elvált anyuka, Lucy (Dianne Wiest) és két fia, az idősebb Michael (Jason Patric) és Sam (Corey Haim) éppen a kicsit fura nagypapihoz tartanak. Mivel tökre le vannak égve, itt remélik az újra kezdést.
A nagypapa (Barnard Hughes) nagy fazon, azon kívül, hogy tuti, hogy füvezik, hobbiként állatok kitömésével foglalkozik, de ritka jófej, sok szabályt nem is állít fel az unokáinak, csak, hogy a söréhez ne nyúljanak.
Este a kis család elnéz a vidámparkba, ahol Michael kiszúr magának egy csinos lányt, Start (Jami Gertz) és követni kezdi, mint egy kiskutya. Sam pedig megtalálja a városka képregényboltját, ahol két drogos szunyókál és jobb híján a gyerekeik Edgar és Allan Frog szolgálja ki a vevőket, Sam esetében figyelmezteti őt a veszélyre és mindenáron rá akarnak sózni egy vámpíros képregényt. (Edgar és Allan... khm... Edgar Allan Poe.)
Lucy az anyuka, pedig megismerkedik a videótéka tulajával, Max-szel (Edward Herrman) és kutyájával Bogánccsal.
Természetesen, ahogy az lenni szokott, Michael kiszemeltje, Star annak a motoros bandának a tagja, akikkel a történet elején találkozunk.
Mindenki magasról letojja a figyelmeztetést, hogy a város a gyilkosságok városa, Michael simán beáll a motorosok közzé (és itt az első számomra idegesítő pont, hogy Star persze hevesen tiltakozik ellene, de mégis kacsingat Michael felé).
Michael részt vesz a beavatáson, ehhez csak inni kell, szerinte bort, de mi már tudjuk, hogy vért iszik, ráadásul a banda vezetőjének Davidnek (Kiefer Sutherland) vérét.
Miután nem bírja a napot és nappal csak alszik, valami nem tetszik a család kutyájának és egy alkalommal, amikor senki sincs otthon csak a testvérpár, szépen elintézi a kezét, mert csupán testvéri szeretetből és éhezésből Michael meg akarja támadni öccsét.
Sam azonnal hívja a vámpírölőket, miközben azzal fenyegeti bátyját, hogy beárulja az anyjának. (Ez komoly fenyegetés!)
Ezzel megkezdődik a harc. Ha megölik a vámpírvezért, akkor mindenki ember lesz megint.
Ki a vámpírvezér?
Miért is veszélyes megnyiffantani egy vámpírt, miközben szunyálnak a többiek?
Pluszban a legjobb módszereket is megtanuljuk, hogy mit tegyünk, ha ne adja Isten egy vámpír keresztezi az utunkat.
Egyérteműen a jó mindig győz és meg van a végére a kis fricska is, amit hiányolok a mai filmekből, úgy tűnik, akkoriban az embereknek még volt humoruk.
Az elején említettem, hogy a film a horror, a kalandfilm gyermeke, tele a kor zenéivel, melyek annyira passzolnak a filmhez, mint a Completa a kávéhoz.
A vámpírok pedig...
...tökéletesek!
Arcuk vérszívás előtt nem sokkal eltorzul, ami kiemelkedően fantasztikus és nem vágnak mindig olyan fejet, mint aki mindjárt mellkason szúrja saját magát egy karóval. Ezek a vámpírok tele vannak energiával és életkedvvel, örök fiatalok, ennek minden egyes percét kihasználják és nem azon keseregnek, hogy már száz éve vámpír vagyok, hajjaj, engem senki sem szeret... brühühü...
Nem szerelmesek, simán felzabálnak mindenkit, akik az útjukat keresztezi.
A legvégén pedig a címről.
Lost boys, utalás a Pán Péter történet szereplőire, ezek a vámpír suhancok épp úgy nem nőnek fel és éppolyan anyátlanok, mint a meseregényben.
Több kritikát olvastam utána a filmből, és sokra bólogattam, hogy valóban így van, ezeket a meglátásokat, most nem sorolom fel.
A Lost Boys egy kiváló film, annak, aki nem kíváncsi a mészárlás száz árnyalatára (ezt a szó használatot) és nem várja azt, hogy a vámpír meg a vacsorája szerelembe esnek.
Itt vannak az igazi vámpírok, az elveszett fiúk azok.
Szereplők: | |||
| Jason Patric | |||
| Corey Haim | |||
| Dianne Wiest | |||
| Barnard Hughes | |||
| Edward Herrmann |
Max (as Ed Herrmann)
| ||
| Kiefer Sutherland | |||
| Jami Gertz | |||
| Corey Feldman | |||
| Jamison Newlander | |||
| Brooke McCarter | |||
| Billy Wirth | |||
| Alex Winter |
Marko (as Alexander Winter)
| ||
| Chance Michael Corbitt | |||
