Vincent Price hatvan éves volt, amikor "A förtelmes Dr. Phibes" a mozikba került.
Ejha.
A fickóban még akkor is volt spiritusz és olyan sárm, hogy semmi mást nem mondhatok, csak magamat ismételhetem: ejha.
Fontos megjegyezni (és végig figyelmeztetni kellett erre magamat), hogy a film kb. az 1920-as években, de az is lehet, hogy előtte játszódik, erre utal, hogy Lady Phibes 1893-ban (ha emlékezetem nem csal) született.
Ezzel meg is súgom a film első hibáját, baromira nem adta vissza azt a hangulatot, végig a hatvanas évek végében éreztem magam, attól függetlenül, hogy a szesztilalomban meggazdagodott gengszterektől vették kölcsön a járgányokat.
De akkor a történetről pár gondolat.
Végtelenül egyszerű történet menete van. Már az első képkockáknál az embernek csöppnyi déja vu érzése van, ahogy egy fekete köpenyes pasas (Mr. Price személyesen) egy orgona előtt játszik. Mintha már láttam volna valahol.
Hamarosan egy gyönyörű lány személyében megismerjük a néma asszisztenst, aki soha egy huncut szót sem fog szólni, az elkövetkező másfél órában. Bár itt megjegyzem, hogy nem értem Vulnavia szándékait, és azt, hogyan került dr. Phibes-hoz, ezt kicsit kifejthették volna.
Nem is fogom túl spirázni a történet leírást.
Dr. Phibes autóbalesetet szenved és a lángok közül visszatér, hogy bosszút álljon felesége miatt, aki meghalt egy műtét közben. A doktor (aki orgonista, doktor és emellett teológus is) a műtős csapatot hibáztatja fiatal felesége halálért, és saját erőből szinte feltámad, hogy lecsapjon.
Különleges módszerét választja a bosszúnak, mert az egyiptomi tíz csapás elemeit használja a kilenc orvosnál. (A tizedik csapás, azaz a sötétség, pedig a saját átka lesz... lenne, mert ugye ennek a filmnek is lett folytatása.)
Dióhéjban ennyi a történet, és persze a kilencedik csapás elől (a manóba mindig elfelejtem SPOILER) sikerül a fősebész fiát megmenteni, mert ő az első szülött halála csapást érdemelte ki.
Érdekes halál eseteket mutat be.
Ez a békák - csapás:
Ez pedig a sáskák - csapás:
Akkor egy pár kérdés és érzés, ami dúlt bennem, amikor néztem.
A legelső az, hogy át vagyunk verve, ahogy a plakátot néztem, valami csodálatos szerelmet vártam, hatalmas tragédiával, főleg, ha már Vincent Price benne van. Ennek ellenére, aki megnézi a filmet tudja, hogy a plakáton a jó doktor és Vulnavia szerepel. Soha nem kerülnek ennyire közel egymáshoz, és bár lehet, hogy a fiatal lány táplál valamilyen szép érzést a doki iránt, a doktor a büdös életben nem fogja viszonozni, elvégre az egész balhé a halott asszonyka miatt van.
Tehát ez átverés.
Meg-megvillan pár kocka azokról az időkről, amikor mesterpáros, éppen nem gyilkolászik, igazán intellektuális párocska, mert zenét hallgat és táncol, elég romantikusan. Ezt naivan azzal magyarázom, hogy a doktor ezzel enyhíti a fájdalmat, amit a felesége elvesztése okozott.
Szerettem volna nagyon szeretni ezt a filmet, komolyan, mert szerelmes vagyok a plakátjába, de olyan hiányt érzek, mint amikor gyerekként megkóstoltuk a gyümölcs illatú rágót. Jó illata van, de az íze pocsék.
Vincent miatt gondolok kellemesen a filmre, de kicsit kibontva, jobban magyarázva, lehetséges, hogy kerekebbre sikeredik a történet.
"Dr. Versalius: Nem öltem meg a feleséget, magát viszont meg fogom ölni.
Dr. Phibes: Nem teheti doktor, én már halott vagyok."
A következő bejegyzésben a "The Creature from the Black Lagoon" avagy Lajos első kalandjáról számolok be.
Szereplők:
 | Vincent Price | ||
 | Joseph Cotten | ||
 | Hugh Griffith |
Rabbi
| |
 | Terry-Thomas | ||
 | Virginia North | ||
 | Peter Jeffrey | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése